Társas kapcsolataink egyik leggyakoribb konfliktusforrása a félreértés, ami legtöbbször a nem teljesen világos közlésmód következménye.
Mindannyiunkkal előfordulhat, hogy nem jól fogalmazunk meg valamit, vagy mást mondunk, mint amit valójában gondolunk, esetleg pont a lényeget hagyjuk ki a mondandónkból. A nem egyértelmű, homályos közlésmód vagy célozgatás legtöbbször sajnos valamilyen kritikát is takar. Ha a társunk csak ezt hallja meg abból, amit mondunk, könnyen megsértődhet, sőt akár agresszív reakciót is kiválthat belőle.
Egy kapcsolatot és ugyanígy egy beszélgetést is csak akkor tudunk kézben tartani, irányítani, ha visszajelzéseket kapunk arról, hogy a szavainkat, tetteinket megértette a másik.
Ezek a visszajelzések lehetnek negatívak (felhorkan, grimaszol, szemöldökét fölvonja, stb.) és pozitívak (bólogat, mosolyog, bátorító tekintettel néz ránk, stb.). Próbáljuk figyelni és értelmezni ezeket a jeleket, ne csak fújjuk a magunkét, hogy időben észrevegyük, ha a társunk másként érti a mondatainkat, hiszen a legtöbb félreértés abból adódik, amikor azt feltételezzük, hogy mindketten ugyanazt értjük a szavakon.
Ha mégis kialakult a konfliktus, minél hamarabb legyen erőnk és bátorságunk tisztázni a félreértést! Ezután a kapcsolatunk zavartalanul folytatódhat tovább, akár egy magasabb szinten is. Reményt adhatnak Agatha Christie szavai is, aki, mint az emberi lélek jó ismerője, így fogalmaz egyik regényében: “A veszekedések, a félreértések, a mindennapi élet torzsalkodásai mögött sokszor őszinte ragaszkodás rejlik!” Bízzunk benne, hogy minél több félreértést sikerül tisztáznunk, és ha minél jobban megismerjük és meg is értjük társunk reakcióit, annál jobban megtapasztalhatjuk majd ezt a ragaszkodást!
